Mikor kezdtünk úgy bánni azokkal, akik fontosak nekünk, vagy akiknek fontosak vagyunk, mint a TINDER-es matchekkel? Tegnap még minden oké, megosztom a lelkem is, ma már balra húz / delete. Nincs probléma, megyünk tovább. Kit érdekel? Nem harcolunk. Sem baratságért, sem szerelemért. Minek? Jön másik. Lesz jobb. Van jobb. Sok. Nem harcolunk semmiért és senkiért. Már önmagukért sem.
Fura, hogyan változtatjuk meg az emlékeinket, csak hogy ne kelljen szembenéznünk azzal, mit tettünk. Ne kelljen tükörbe néznünk, beismernünk. Éreznünk. Úgy igazán. Felszínes kapcsolatok, pillanatnyi élvezetek, kielégülések. Elvakítanak. Rabul ejtenek. Térdre borulunk előttük, és mindent beáldozunk. Kérlek, kérlek hagy éljek sekélyes életet! Kérlek add meg, add meg nekem. Ne kelljen gondolkozni, ne kelljen építeni, ne kelljen mélyre menni. Ne kelljen változni, ne kelljen változtatni. Kérek és meghallgattatik. Kérek és megadatik.
Szavak és képek kúsznak a szemem elé. Szavak, melyek sorban pukkannak ki, mint a lufik. Jó időben elejtett mondatok, melyekbe kapaszkodtam, mint utolsó szalmaszálba. Szavak, melyek talán soha nem jelentettek semmit.
Érzések, pillanatok, melyek ma idegenül hatnak, melyeket ma már lehazudunk, megtagadunk. Nem is velünk történt. Nem is úgy. Így egyszerűbb. Így nem tartozunk felelősséggel. Így csak becsukjuk magunk mögött az ajtót és elsétálunk. Nem fáj. Mi nem tettünk semmit. Hallgatás és közöny. Végtelen és kegyetlen közöny.
Beszennyezve a múlt. Beszennyezve az emlékeim. Beszennyezve a mosolyom, a nevetésem, a szeretetem. Beszennyezve az ölelésem, a csókom. Beszennyezve a könnyeim. Beszenyezve a lelked. Ennyi maradt.
Elteszem egy dobozba… Megőrzöm. Azt, akinek ismertelek. Aki hosszan nézett a szemembe. Aki forrón ölelt. Aki a nyakamba csókolt és azt mondta, ez a legjobb hely a világon. Akiből szinte kiszakadt a mondtad “te vagy a legjobb dolog, ami az elmúlt három évben történt velem”. Aki hozzámsimult és szinte suttogta “én is szeretlek”. Azt, aki érzett. Aki értett. Aki látott.
Mára már “én is jól éreztem veled magam” maradt mindebből. Vádaskodás és düh. Megvakultál. Nem tudod ki vagyok. Nem tudom ki vagy. Elmegyünk egymás mellett. Két idegen.