csetlekbotlok

Mikor ismerőseimnél baba érkezik, mindig újra és újra átélem, nálunk hogyan is zaljott, zajlik ez a egész szülősdi. Mielőtt gyereket vállalnánk, legkésőbb a terhesség alatt, azt hisszük mindent tudunk. Tudjuk hogyan fejlődik a pocakban és azon kívül, melyik kórházban fogunk szülni,  mikor mehet először babaúszásra, mennyi adókedvezményt kapunk utána, talán azt is, hogy majd magánoviba… Tovább »

Az elmúlt négy évben három családtagot vesztettünk el. És a nagyobbik fiam még csak hat éves. Felnőttként talán a legnehezebb a születetés és a halál kérdéskörét elmagyarázni: az első zavarba ejtő tud lenni, a második pedig fájdalmas. De nem volt más lehetőségünk, muszáj volt róla beszélni. Nem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá, mit s mondhatnánk. Ateisták… Tovább »

Nem hallom a hangodat. Ijesztőnek kéne lennie. Azt hiszem megsüketültem. Tegnap még zaj vett körül. Nem tudtam merre menjek, kit kövessek, kire figyeljek. Csak botorkáltam össze-vissza, anélkül hogy előrébb jutottam volna. Gyenge vagy. – Gúnyoltak. – Látod? Mások irányítanak. De ez kell neked, nem igaz? Igen. Gyenge voltam. Vagy nem is tudom. Nem bíztam magamban…. Tovább »

Van, amikor minden eszközöm elfogy. Fáradt is vagyok, meg.. lehetne keresni a kifogásokat. Az otthonom pokollá válik, üvöltözünk, hisztizünk. Rémálom. Jobb is, hogy ezt nem hallja senki – gondolom ilyenkor. „Nem tudlak így elképzelni.” Mint egy idegbeteg. Ilyen vagyok? Ez vagyok én? És szégyellem magam, szégyellem önmagam, a gyerekeim és a nemlétező párom előtt. Ha… Tovább »

Sokunk már tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a kapcsolatok sem. Mégis hajlamosak vagyunk újra és újra elérzékenyülni  egy romantikus film láttán, ahol 90 percen keresztül szivatja egymást a két hős valamilyen formában, hogy aztán a végén tanúk elött (autópálya közepén, vonatállomáson, munkahelyen, esküvőn) végre kimondják, hogy „szeretlek” „te is? Én is”, és… Tovább »

Szakmai kiránduláson voltunk külföldön. Egy olcsó kis szobát vettünk ki ketten egy kollégával. Első este, lefekvéshez készülődve elkezdtünk beszélgetni a pókokról. Mesélte, hogy araknofóbiás. Gyűlöli a pókokat, retteg tőlük. Kicsit storizgattunk még, hisz kell az adrenalin az alváshoz, majd kiment zuhanyozni. Egyedül maradtam. Pakolásztam, ruhát hajtogattam, nézelődtem. Hirtelen megfagyott az ereimben a vér. Életem legundorítóbb,… Tovább »