csetlekbotlok

Érezted hogy bármit teszel, bármit adsz, nem elég? Hibáztatod magad. Én már nem vagyok jó. Kevés, kevés, kevés. És kétségbe esel, hogy hol rontottam el? Ott voltam mikor padlón volt, ott voltam mikor nevetett, ott voltam mikor felébredt, ott voltam mindig. „Nem téged nem akarlak, hanem már senkit.” Csak ennyi a válasz. De jön. Újra… Tovább »

Férfi:      Szarni kimehetek egyedül, vagy oda is velem akarsz jönni? Nő:         Miért vagy ilyen goromba? Csak annyit mondtam, hogy menjünk együtt vásárolni. Férfi:      Megfojtasz. Nő:         Én fojtalak meg? Mégis mivel? Mész kondizni, mész bulizni, mész mit tudom én hova. Ha velem vagy akkor is netezel, VAGY MIT TUDOM ÉN MIT CSINÁLSZ! És szólok… Tovább »

Tudom nem kéne vele foglalkozni… vagy félni tőle. Összeestem. És? Nem biztos hogy máskor is megtörténik. Bárhol. Bármikor.  Újabb pont a listámon. Lépj túl,  ne törődj vele, stb. De valami bújkál bennem. Tompa a fejem, rossz a közérzetem, kis szédülést is érzek.  Vajon én teremtettem magamnak? Bebeszélem? Félek tőle? Vagy kifogásként használom fel csupán? “Jól… Tovább »

1. Éreztem, ahogy jön elő belőlem a hisztis picsa. Mostanában diszkomfortérzetem volt a kapcsolatunk miatt. Nyeltem és csendben maradtam, mert „türelem, türelem”… vagy mert féltem. Vagy egyszerűen csak nem szeretek konfrontálódni. Tudtam, hogy nagyon be fogok neki szólni, és hirtelen nem fogja érteni, ez most miért és honnan és „mi a fasz bajod van ma… Tovább »

Én tényleg próbálom befejezni, de újra és úja előtör és „anya, hagyd már abba” és hisztizik már ő is, és igen, csak egy ölelés kéne most, de nincs. Kudarc, kudarc, kudarc. Semmiség, van ez így, mással is előfordul, mégis a menekülést láttam benne. Bennragadtam és nem tudok kijönni, mert van olyan hogy felelősség, és igen,… Tovább »

Vártam, hogy végre megszólaljon a kapucsengő. 7:55. 8-ra ígérte magát. Mindig pontos, tudtam, most is az lesz. Csak ültem az előszobában. Már nem volt kedvem semmibe se belekezdeni. Élveztem a türelmetlenség érzését. Mindjárt belép az ajtón, mindjárt itt lesz. – Hol voltál tegnap este? – szegezte nekem a kérdést. Csak néztem bambán. Mégis hol lettem… Tovább »

Van, amikor minden eszközöm elfogy. Fáradt is vagyok, meg.. lehetne keresni a kifogásokat. Az otthonom pokollá válik, üvöltözünk, hisztizünk. Rémálom. Jobb is, hogy ezt nem hallja senki – gondolom ilyenkor. „Nem tudlak így elképzelni.” Mint egy idegbeteg. Ilyen vagyok? Ez vagyok én? És szégyellem magam, szégyellem önmagam, a gyerekeim és a nemlétező párom előtt. Ha… Tovább »

Sokunk már tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a kapcsolatok sem. Mégis hajlamosak vagyunk újra és újra elérzékenyülni  egy romantikus film láttán, ahol 90 percen keresztül szivatja egymást a két hős valamilyen formában, hogy aztán a végén tanúk elött (autópálya közepén, vonatállomáson, munkahelyen, esküvőn) végre kimondják, hogy „szeretlek” „te is? Én is”, és… Tovább »