csetlekbotlok

Történet egy nőről, aki akár te is lehetnél. Válásról,  gyereknevelésről, randizásokról. De leginkább az útról, önmagunk felé. Sírósan, nevetősen, humorral fűszerezve.     Tartalomjegyzék Használati útmutató. 2 Előszó, amit ne ugorj át 3 Bevezető. 5 Szemelvények egy másik életből 7 Fojtogató kapcsolat 7 Ne is figyelj rám….. 8 Szex: volt, nincs. 10 Így válunk –… Tovább »

A fantomvégtag olyan érzés, mintha az amputált, vagy hiányzó végtag még mindig része lenne a testnek és együtt mozogna a többi testrésszel. Egy fantomvégtag legmegdöbbentőbb jellemzője a személy hihetetlen valóságérzete. (Wikipedia) Emlékszem, hogy küzdöttem, nem, én nem szeretlek, én csak jól érzem veled magam, és amúgy sem lehet az egészből semmi, és én társat akarok, és nem, nem és nem,… Tovább »

  Mikor kezdtünk úgy bánni azokkal, akik fontosak nekünk, vagy akiknek fontosak vagyunk, mint a TINDER-es matchekkel? Tegnap még minden oké, megosztom a lelkem is, ma már balra húz / delete. Nincs probléma, megyünk tovább. Kit érdekel? Nem harcolunk. Sem baratságért, sem szerelemért. Minek? Jön másik. Lesz jobb. Van jobb. Sok. Nem harcolunk semmiért és… Tovább »

Fekszem a padlón, könnyeim a fülembe csorognak. Has megfeszít, köldök behúz, kilégzés. Még tízet. Rá kéne koncentrálnom. Mélyizom. Gyerünk, tovább. Még egy könnycsepp. Hogy az a jó… verje meg! Menjen a fenébe, nem engem akar? Jó hát, akkor tudod mit…? Hirtelen kifogy a levegőm. Elfogy a dühöm. Csak egy hangot hallok. Egyszerűen és tisztán. Belőlem… Tovább »

Ültem a medenceparton. Sütött a nap, felettem a tökéletes kék ég, mellettem az erdő és hegyek. Idilli kép, idilli környezet. És folytak, csak folytak a könnyeim. Gyűlöltem magam. Gyűlöltem, hogy ezt tettem magammal, hogy hagytam hogy megalázzanak újra és újra, hogy kirekesszenek, kihasználjanak, lenyomjanak, elvegyék a testem, megnyomorítsák a lelkem. Éveken át. Kapcsolatokon át. Gyűlöltem magam,… Tovább »

Éltünk csendesen, ő meg én. Mindenünk megvolt. Volt mit enni, volt hol aludni. Béke volt. Mégsem volt elég. Mert sose elég. Soha, semmi sem elég. Olyan szépek azok az almák. Csak egy falat. És mindent tudni fogunk. És ahogy bevillant ez a gondolat, valami történt. Furcsa, szokatlan érzések támadtak bennem. Először sóvárgás. Majd düh. Harag…. Tovább »

Hetek.. Hetek amik lassan vándszorognak. Az elején azt hitte, hogy… Már nem is tudja mit hitt, vagy mit képzelt. “Én kiszállok.” Mondta és érzete, mintha egy órási tehertől szabadult volna meg, amit már nagyon, nagyon régóta cipelt. Mély levegőt szívott. A szabadság levegőjét, és mosolygott hozzá. Ez könnyedén ment – gondolta egészen addig, míg éjjel… Tovább »

„Tisztelt doktor úr! Lemondom a holnapi időpontomat. Tudom a kérdéseimre a választ, csak szembe kell néznem velük.” Sms elküldve. Nem volt ereje elmenni a konzultációra. Nem akarta hallani, amit sejtett hogy hallani fog. Amit ő maga is mondott volna, ha kívülállóként van jelen, és nem az egyik főszereplője ennek az előadásnak. Ez volt a legmeggyőzőbben… Tovább »

Hányra jössz? 7 körül az jó? Persze 🙂 Császármorzsa? 🙂 🙂  Nézzünk valami filmet? Vettem pop-cornt. 🙂   Azt mondják a hétköznapok unalmasak. Szürkék. Megszokjuk egymást. Minden rutinná válik. A közös tévézés, a beszélgetéseink, a mozdulat mikor lefekszünk aludni és összebújunk.  Imádtam minden percét. Imádtam hogy tudom mire számíthatok. Imádtam a csókjának ismerős ízét. Otthon… Tovább »

Érezted hogy bármit teszel, bármit adsz, nem elég? Hibáztatod magad. Én már nem vagyok jó. Kevés, kevés, kevés. És kétségbe esel, hogy hol rontottam el? Ott voltam mikor padlón volt, ott voltam mikor nevetett, ott voltam mikor felébredt, ott voltam mindig. „Nem téged nem akarlak, hanem már senkit.” Csak ennyi a válasz. De jön. Újra… Tovább »