csetlekbotlok

Ültem a medenceparton. Sütött a nap, felettem a tökéletes kék ég, mellettem az erdő és hegyek. Idilli kép, idilli környezet. És folytak, csak folytak a könnyeim. Gyűlöltem magam. Gyűlöltem, hogy ezt tettem magammal, hogy hagytam hogy megalázzanak újra és újra, hogy kirekesszenek, kihasználjanak, lenyomjanak, elvegyék a testem, megnyomorítsák a lelkem. Éveken át. Kapcsolatokon át. Gyűlöltem magam,… Tovább »

 Elképzeltem hogy megcsal. Belép az ajtón, megfogja a kezem, és „mielőtt a nyakamba ugranál, el kell mondanom, hogy lefeküdtam valakivel.” Elképzeltem ahogy magamba roskadok. Ahogy újabb repedések keletkeznek és végigfutnak rajtam. Mint egy régi kerámiavázán. Nem azt éreztem hogy elárult, becsapott, hanem hogy azért tette mert KEVÉS vagyok. És én ennél már többet nem tudok… Tovább »