csetlekbotlok

Éltünk csendesen, ő meg én. Mindenünk megvolt. Volt mit enni, volt hol aludni. Béke volt. Mégsem volt elég. Mert sose elég. Soha, semmi sem elég. Olyan szépek azok az almák. Csak egy falat. És mindent tudni fogunk. És ahogy bevillant ez a gondolat, valami történt. Furcsa, szokatlan érzések támadtak bennem. Először sóvárgás. Majd düh. Harag…. Tovább »

Hetek.. Hetek amik lassan vándszorognak. Az elején azt hitte, hogy… Már nem is tudja mit hitt, vagy mit képzelt. “Én kiszállok.” Mondta és érzete, mintha egy órási tehertől szabadult volna meg, amit már nagyon, nagyon régóta cipelt. Mély levegőt szívott. A szabadság levegőjét, és mosolygott hozzá. Ez könnyedén ment – gondolta egészen addig, míg éjjel… Tovább »

16 évesen listát írtam, hogy mit is szeretek magamban. Napi 2-3 dolgot „kellett” felsorolnom. Kínszenvedés volt. Egy hétig sem csináltam. Üres szavak, melyek semmiféle érzelmet nem váltottak ki belőlem. Ily módon a pozitív megerősítés is elmaradt. Akárcsak a hatása. Azóta virágzik ez az iparág. Önfejlesztő, önbizalomnövelő, önerősítő, önkielégítőtréningek mindenfelé. De vajon van olyan, akinek TÉNYLEG segítenek… Tovább »

Kimentünk rollerezni egyet. Jobban mondva én gyalogszerrel, kicsiny fiam meg eszközzel. A nagyobbik otthon maradt, mert teljesen belefeledkezett egy logikai feladványba (és nem mobilooooon, juhéééééj!) Már egy ideje mentünk, lejtőn le, lejtőn fel, tűzött a nap, persze nem voltam bekenve, ami különösen jót tesz a világító bőrömnek. Gyerekről természetesen a “kirándulás előtt “ 1 órával… Tovább »

Szépen lassan lecsupaszítottam magam. Tudtam, minden józan észnek ellentmond. Nem okos dolog, nagyon nem. De nem akartam játszani. Nem akartam taktikázni. Nem akartam praktikákhoz folyamodni. Azt akartam, lássa. Tudja. Érezze. Hiába szólt belül a kis hang, hogy na de az önbecsülés! És van egy határ! És legyen tartásom. Mégis ki ez a kis hang? Ki… Tovább »

Érezted hogy bármit teszel, bármit adsz, nem elég? Hibáztatod magad. Én már nem vagyok jó. Kevés, kevés, kevés. És kétségbe esel, hogy hol rontottam el? Ott voltam mikor padlón volt, ott voltam mikor nevetett, ott voltam mikor felébredt, ott voltam mindig. „Nem téged nem akarlak, hanem már senkit.” Csak ennyi a válasz. De jön. Újra… Tovább »

Mostanában ilyenek járnak a fejemben…. Én1: Miért nem mondja hogy fontos vagyok?Én 2: Miért kéne hogy mondja? Nem leszel fontos, ha neki nem vagy az? Én1: Mert nekem ő az. És jól esne. Én2: Azért adod a szeretetet, hogy viszontkapd? Ha nem kapod vissza nem adod? Én1: De ez kihasználás!Én2: Kérte valaki hogy szeress? Te nem fogadnád el,… Tovább »

 Elképzeltem hogy megcsal. Belép az ajtón, megfogja a kezem, és „mielőtt a nyakamba ugranál, el kell mondanom, hogy lefeküdtam valakivel.” Elképzeltem ahogy magamba roskadok. Ahogy újabb repedések keletkeznek és végigfutnak rajtam. Mint egy régi kerámiavázán. Nem azt éreztem hogy elárult, becsapott, hanem hogy azért tette mert KEVÉS vagyok. És én ennél már többet nem tudok… Tovább »

Miért zsaroljuk a másikat? Nyilván önérdekből, szeretnénk valamit elérni, és bármi áron is, de kiköveteljük a másiktól. Az ár nem számít. Lehet ez egy tárgy, lehet ez egy kötelék. Vedd meg, maradj velem. Elég jó céltáblája voltam az ilyen játszmáknak. Ha ellenálltam, jött a lelkiismeretfurdalás, én rossz gyerek vagyok, rossz barát, rossz társ, rossz anya…. Tovább »

Tök normális csajnak nézett ki. Írtam hogy szimpatikus. Olyasmit válaszolt, hogy beszéljünk emailen, mert az oldalon nem tud, és hogy küldjek fényképet. Küldtem, bemutatkoztam. Én egy egyszerű ember vagyok, középiskolát végeztem. De nem szégyellem. Írtam vagy hat sort. Eltelt vagy négy nap, semmi válasz nem jött. Bepöccentem. Hát menjen az ilyen a picsába! Mit képzel… Tovább »