csetlekbotlok

16 évesen listát írtam, hogy mit is szeretek magamban. Napi 2-3 dolgot „kellett” felsorolnom. Kínszenvedés volt. Egy hétig sem csináltam. Üres szavak, melyek semmiféle érzelmet nem váltottak ki belőlem. Ily módon a pozitív megerősítés is elmaradt. Akárcsak a hatása. Azóta virágzik ez az iparág. Önfejlesztő, önbizalomnövelő, önerősítő, önkielégítőtréningek mindenfelé. De vajon van olyan, akinek TÉNYLEG segítenek… Tovább »

Férfi:      Szarni kimehetek egyedül, vagy oda is velem akarsz jönni? Nő:         Miért vagy ilyen goromba? Csak annyit mondtam, hogy menjünk együtt vásárolni. Férfi:      Megfojtasz. Nő:         Én fojtalak meg? Mégis mivel? Mész kondizni, mész bulizni, mész mit tudom én hova. Ha velem vagy akkor is netezel, VAGY MIT TUDOM ÉN MIT CSINÁLSZ! És szólok… Tovább »

1. Éreztem, ahogy jön elő belőlem a hisztis picsa. Mostanában diszkomfortérzetem volt a kapcsolatunk miatt. Nyeltem és csendben maradtam, mert „türelem, türelem”… vagy mert féltem. Vagy egyszerűen csak nem szeretek konfrontálódni. Tudtam, hogy nagyon be fogok neki szólni, és hirtelen nem fogja érteni, ez most miért és honnan és „mi a fasz bajod van ma… Tovább »

Miért zsaroljuk a másikat? Nyilván önérdekből, szeretnénk valamit elérni, és bármi áron is, de kiköveteljük a másiktól. Az ár nem számít. Lehet ez egy tárgy, lehet ez egy kötelék. Vedd meg, maradj velem. Elég jó céltáblája voltam az ilyen játszmáknak. Ha ellenálltam, jött a lelkiismeretfurdalás, én rossz gyerek vagyok, rossz barát, rossz társ, rossz anya…. Tovább »

Vajon mikor szereztük az első tüskét, mely azóta is minden egyes alkalommal, ha hasonló szituációba kerülünk, zsigeri reakciót vált ki? Mikor meghúzta a mögöttem ülő a copfomat az általános iskolában? És azóta utálok minden olyan nevű fiút? Vagy mikor a szomszéd srác elhívott sétálni, de valahogy elfelejtette, és másnap már azzal a magas, vékony, szőke… Tovább »

Vártam, hogy végre megszólaljon a kapucsengő. 7:55. 8-ra ígérte magát. Mindig pontos, tudtam, most is az lesz. Csak ültem az előszobában. Már nem volt kedvem semmibe se belekezdeni. Élveztem a türelmetlenség érzését. Mindjárt belép az ajtón, mindjárt itt lesz. – Hol voltál tegnap este? – szegezte nekem a kérdést. Csak néztem bambán. Mégis hol lettem… Tovább »

Az elmúlt négy évben három családtagot vesztettünk el. És a nagyobbik fiam még csak hat éves. Felnőttként talán a legnehezebb a születetés és a halál kérdéskörét elmagyarázni: az első zavarba ejtő tud lenni, a második pedig fájdalmas. De nem volt más lehetőségünk, muszáj volt róla beszélni. Nem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá, mit s mondhatnánk. Ateisták… Tovább »

Nem hallom a hangodat. Ijesztőnek kéne lennie. Azt hiszem megsüketültem. Tegnap még zaj vett körül. Nem tudtam merre menjek, kit kövessek, kire figyeljek. Csak botorkáltam össze-vissza, anélkül hogy előrébb jutottam volna. Gyenge vagy. – Gúnyoltak. – Látod? Mások irányítanak. De ez kell neked, nem igaz? Igen. Gyenge voltam. Vagy nem is tudom. Nem bíztam magamban…. Tovább »

Sokunk már tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a kapcsolatok sem. Mégis hajlamosak vagyunk újra és újra elérzékenyülni  egy romantikus film láttán, ahol 90 percen keresztül szivatja egymást a két hős valamilyen formában, hogy aztán a végén tanúk elött (autópálya közepén, vonatállomáson, munkahelyen, esküvőn) végre kimondják, hogy „szeretlek” „te is? Én is”, és… Tovább »