csetlekbotlok

Nem, én nem. Én nem játszmázom! Ugyan dehogy. Hisz felette állok az efféle dolgoknak. Már túlvagyok az ilyen badarságokon.Na, persze.Lehet gőggel járni-kelni, de valljuk már be, ha hülyék vagyunk.Ma én hülye voltam. Nagyon.A háttér viszonylag könnyedén összefoglalható.Éveken át elnyomás. Vagy megalkuvás? Valamelyik a kettő közül. Akaratgyengeség. Behódolás. Csupán attól függ, milyen, vagy kinek a szemszögéből… Tovább »

  Az egész onnan indult, hogy Marcinak szülnapja volt, és nem akart adni a testvérének a marcipánjából. Ő, aki maga a megtestesült önzetlenség, életében először önző volt. Magának akarta az egészet. Persze jött a lelki ráhatás, hogy “légy jó testvér”, aztán pedig a “rendben van, de akkor te se csodálkozz, ha Áron nem ad az… Tovább »

Mikor ismerőseimnél baba érkezik, mindig újra és újra átélem, nálunk hogyan is zaljott, zajlik ez a egész szülősdi. Mielőtt gyereket vállalnánk, legkésőbb a terhesség alatt, azt hisszük mindent tudunk. Tudjuk hogyan fejlődik a pocakban és azon kívül, melyik kórházban fogunk szülni,  mikor mehet először babaúszásra, mennyi adókedvezményt kapunk utána, talán azt is, hogy majd magánoviba… Tovább »

Az elmúlt négy évben három családtagot vesztettünk el. És a nagyobbik fiam még csak hat éves. Felnőttként talán a legnehezebb a születetés és a halál kérdéskörét elmagyarázni: az első zavarba ejtő tud lenni, a második pedig fájdalmas. De nem volt más lehetőségünk, muszáj volt róla beszélni. Nem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá, mit s mondhatnánk. Ateisták… Tovább »

Van, amikor minden eszközöm elfogy. Fáradt is vagyok, meg.. lehetne keresni a kifogásokat. Az otthonom pokollá válik, üvöltözünk, hisztizünk. Rémálom. Jobb is, hogy ezt nem hallja senki – gondolom ilyenkor. „Nem tudlak így elképzelni.” Mint egy idegbeteg. Ilyen vagyok? Ez vagyok én? És szégyellem magam, szégyellem önmagam, a gyerekeim és a nemlétező párom előtt. Ha… Tovább »