csetlekbotlok

16 évesen listát írtam, hogy mit is szeretek magamban. Napi 2-3 dolgot „kellett” felsorolnom. Kínszenvedés volt. Egy hétig sem csináltam. Üres szavak, melyek semmiféle érzelmet nem váltottak ki belőlem. Ily módon a pozitív megerősítés is elmaradt. Akárcsak a hatása. Azóta virágzik ez az iparág. Önfejlesztő, önbizalomnövelő, önerősítő, önkielégítőtréningek mindenfelé. De vajon van olyan, akinek TÉNYLEG segítenek… Tovább »

Hányra jössz? 7 körül az jó? Persze 🙂 Császármorzsa? 🙂 🙂  Nézzünk valami filmet? Vettem pop-cornt. 🙂   Azt mondják a hétköznapok unalmasak. Szürkék. Megszokjuk egymást. Minden rutinná válik. A közös tévézés, a beszélgetéseink, a mozdulat mikor lefekszünk aludni és összebújunk.  Imádtam minden percét. Imádtam hogy tudom mire számíthatok. Imádtam a csókjának ismerős ízét. Otthon… Tovább »

Van, amikor minden eszközöm elfogy. Fáradt is vagyok, meg.. lehetne keresni a kifogásokat. Az otthonom pokollá válik, üvöltözünk, hisztizünk. Rémálom. Jobb is, hogy ezt nem hallja senki – gondolom ilyenkor. „Nem tudlak így elképzelni.” Mint egy idegbeteg. Ilyen vagyok? Ez vagyok én? És szégyellem magam, szégyellem önmagam, a gyerekeim és a nemlétező párom előtt. Ha… Tovább »

Sokunk már tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a kapcsolatok sem. Mégis hajlamosak vagyunk újra és újra elérzékenyülni  egy romantikus film láttán, ahol 90 percen keresztül szivatja egymást a két hős valamilyen formában, hogy aztán a végén tanúk elött (autópálya közepén, vonatállomáson, munkahelyen, esküvőn) végre kimondják, hogy „szeretlek” „te is? Én is”, és… Tovább »