csetlekbotlok

Régen nem ismertem fel őket. Hagytam, hogy behatoljanak a területemre, és végigtapossanak az ágyásokon. Éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy nem kéne hagyni, de talán a kíváncsiság, vagy egyéb, még hívta is őket, csalogatta. Úgy véltem, képes vagyok megszelídíteni eltorzult lényüket. Hogy érdemes. Hogy van a vadságukban, ádázságukban, egy titokzatos ok, amit meg kell értenem…. Tovább »

 Elképzeltem hogy megcsal. Belép az ajtón, megfogja a kezem, és „mielőtt a nyakamba ugranál, el kell mondanom, hogy lefeküdtam valakivel.” Elképzeltem ahogy magamba roskadok. Ahogy újabb repedések keletkeznek és végigfutnak rajtam. Mint egy régi kerámiavázán. Nem azt éreztem hogy elárult, becsapott, hanem hogy azért tette mert KEVÉS vagyok. És én ennél már többet nem tudok… Tovább »