Gyerekkel az élet, avagy erre senki sem készített fel minket

Mikor ismerőseimnél baba érkezik, mindig újra és újra átélem, nálunk hogyan is zaljott, zajlik ez a egész szülősdi.

Mielőtt gyereket vállalnánk, legkésőbb a terhesség alatt, azt hisszük mindent tudunk. Tudjuk hogyan fejlődik a pocakban és azon kívül, melyik kórházban fogunk szülni,  mikor mehet először babaúszásra, mennyi adókedvezményt kapunk utána, talán azt is, hogy majd magánoviba kell járatnunk, mert az ovik túlzsúfoltak, az óvónők pedig kevesen vannak (óvóbácsik meg szinte nincsenek is). Már kinéztük az iskolát is (kicsit rohad a fala, beázik, és már rég fel kellett volna újítani, de sebaj), beszereztük az összes önvédelmi vonatkozású meg pszichológiai könyvet. A polcokon ott a rengeteg játék, a szekrényben a ruhák… Eltervezzük az életünket, milyen szép is lesz, milyen jó is. Milyen klassz homokvárat építünk majd együtt, meg puzzlezünk és legózunk, és kifestőzünk.

Tudom azt is, hogy az én gyerekem majd szót fog fogadni.  Sose veti magát hasra a plázában, nem üvölt vagy hisztizik. Egyedül alszik el,  mert fontos, hogy önállóságra neveljük. Én nem követem majd el azt a hibát, mint sok szülő, aki ottmarad az ágya mellett, míg el nem nyomja az álom (őt, vagy a gyereket). Nem én!

Esténként pedig olyan jó lesz a párunkkal összebújni, és fürödni a boldogságban.

Aztán megérkezik  és fenekestül felforgatja az életünket.

És rájövünk, erre senki nem készített fel minket. Senki nem mondta el, milyen, amikor a reggeli kávédat este tudod meginni. Senki nem mondta, hogy ezentúl egy rossz szóra is ugrasz majd, és egy autóreklámon is sírva fakadsz.  Senki nem mondta, hogy este már csak zombi leszel, és mást sem akarsz, csak aludni. Senki nem mondta, hogy hogyan maradj meg nőnek a kapcsolatodban, és ne csak anyaként funkcionálj. Senki nem mondta, hogy ezentúl elfelejtheted, hogy te valaha is átalszol egy éjszakát. És még sok mindent nem mondott el senki sem. Például azt sem, hogy életed legnehezebb, legnagyobb kihívására vállalkozol.

És egy idő után megérted azokat, akik úgy döntöttek, inkább nem akarnak gyereket. Mert az élet tele van lehetőségekkel. Tele van titkokkal, felfedezni valóval, ami csak rájuk vár. És nem szeretnének erről lemondani. Sem a kényelemről, sem a tisztaságról, a pihenésről, a spontán találkozásokról.

Megérted őket. Őszintén. De te már nem tudnál így élni. Bármily nehéz, és sokszor idegőrlő, kétségbeejtő, mégsem cserélnéd el. Soha! Semmiért! Mert az olyan lenne, mintha levágnák kezedet, lábadat. És erre sem készített fel minket senki.