1.0csetlekbotlokhttps://csetlekbotlok.cafeblog.hucsetlekbotlokhttps://csetlekbotlok.cafeblog.hu/author/csetlekbotlok/<p> <img class="size-medium wp-image-214 alignleft" src="https://csetlekbotlok.cafeblog.hu/files/2020/02/kave2-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" />Csak beszélsz és beszélsz, és próbálok figyelni, de az illatod és az emléke bekúszott az orromba, és teljesen bezsongított. Hallom, amit mondasz, bár a hangod nem sok hozzájárulás a koncentrációmhoz. A füleim azt hiszem már öt perccel ezelőtt elélveztek. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy ne nézzem a szád, mert egyre csak meg akarom kóstolni.  </p> <p>Szavak. Mondatok. Tartalom. Időrend.</p> <p>Pohár kézbe fog, kortyol, nyel. Megy ez, mint a karikacsapás. Nagyon jó vagyok.</p> <p>A frászt!  Két perc alatt levittél ösztönlénybe és még tenned sem kellett érte semmit. Elég volt, hogy látlak. Biztos csak a havi baj. Előjött belőlem a ragadozó és fel akarlak falni. Tudod, most kicsit megnyugodtam.  Azt hittem kihaltam. De ezekszerint nem.</p> <p>Remekül alakítjuk a szerepünket. Te is csak a kávéért vagy itt. Én sem másért. Játszunk. Tét nélkül. Megtehentém? Megtehetnéd? Talán. De izgalmasabb ez a feltételes mód.  Ez a pengél, amin táncolunk. Ez a méricskélés, ez az akarom is, meg ki tudja. Nem döntöttem el. Nem döntötted el.</p> <p>Hagyom, hogy a vágy végigfusson rajtam. Hogy felidézzem, hogy hozzád érek. A bőröd. A tested. Ahogy a kezem lecsúszik a mellkasodon. Hogy hozzám érsz. Hogy magadhoz húzol. Hogy belém markolsz.</p> <p>De csupán csendben ülök és kedvesen mosolygok. Barátok. Igaz? Semmi több.</p> <ul> <li>Mennem kell. – mondom. Lejárt az időnk.</li> <li>Valamikor azért…</li> <li>Valamikor, igen. – Adunk két gyors zavart puszit, majd ellentétes irányba távozunk. Egyszer még visszanézünk, aztán megyünk tovább. </li> </ul>richhttps://csetlekbotlok.cafeblog.hu/files/2020/02/kave2-150x150.jpg150150