1.0csetlekbotlokhttps://csetlekbotlok.cafeblog.hucsetlekbotlokhttps://csetlekbotlok.cafeblog.hu/author/csetlekbotlok/<p>Most múlik pontosan,<br />Engedem hadd menjen,<br />szaladjon kifelé belőlem<br />gondoltam egyetlen….</p> <p>Hú, de utálom ezt a számot. Totál kikészít. Most is épp ez megy. Mazochista vagyok.</p> <p> </p> <p>Felfeküdtem a vízre. Rá akartam magam bízni a tengerre. Csak lebegni, csak hagyni, hogy legyen.</p> <p>Fél perc múlva pánikszerűen rohantam kifelé. Halálfélelem a semmitől, a végtelentől, az ismeretlentől, valami sokkal nagyobbtól, mint én vagyok. Valamitől, ami felettem áll, amit nem befolyásolhatok. Átlátszó tükör, körülöttem nevető emberek, ugrálnak, pancsolnak, élvezik létet. Én meg gubbasztok és remegek.</p> <p> </p> <p>Tanulom engedni.</p> <p>Tanulok szeretni.</p> <p>Tanulom hagyni.</p> <p>Tanulom elfogadni.</p> <p>Tanulom áramlani.</p> <p>Tanulok nem kapálózni, nem küzdeni az elemek ellen.</p> <p>Tanulok lebegni.</p> <p>Tanulok bízni.</p> <p>Tanulok hinni.</p> <p> </p> <p>Újra és újra megbukok. Minden nap. Napjában többször. De mindig kapok újabb esélyt, hogy megpróbáljam. És megpróbálom.</p> <p>https://www.youtube.com/watch?v=bbF7VVsKYIw</p>rich