![\"\"](\"https:\/\/csetlekbotlok.cafeblog.hu\/files\/2019\/09\/delibab2-300x191.jpg\")
<\/p>\r\n\u00dclsz \u00fcresen \u00e9s kifogyva. Nincsenek \u00e9rveid. Nem tudom melyik nehezebb, elviselni azt ami van, vagy bel\u00e1tni hogy nem volt \u00e9rtelme. Nem volt j\u00f3, mert a f\u00e9lid\u0151kben szenvedt\u00e9l. Lehetett volna\u2026 \u00c9s ebbe kapaszkodt\u00e1l, hossz\u00fa id\u0151n kereszt\u00fcl. Rem\u00e9lt\u00e9l, hitt\u00e9l. De nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Ennyire egyszer\u0171. Csak gy\u00e1va volt\u00e1l kimondani. Gy\u00e1va volt\u00e1l tenni, l\u00e9pni. Magad\u00e9rt. Ink\u00e1bb homokba dugtad a fejed, meggy\u0151zted magad, hogy ugyan, mit sz\u00e1m\u00edt mire v\u00e1gysz, nem \u00e9rdekes, \u00e9s \u00e1llt\u00e1l a homokviharban \u00e9s \u00e9lvezted mikor pillanatokra elcsitul. \u00c9s h\u00e1l\u00e1t adt\u00e1l azok\u00e9rt a m\u00e1sodpercek\u00e9rt, mikor csend \u00e9s nyugalom vett k\u00f6r\u00fcl, mikor kitisztult az \u00e9g, \u00e9s \u00e1tadtad magad a jelennek. Ezek\u00e9rt \u00e9lt\u00e9l, ezek tettek boldogg\u00e1, ezek adtak er\u0151t a sivatag k\u00f6zep\u00e9n. Nem akartad \u00e9szrevenni hol vagy, nem akartad tudni, hi\u00e1ba fesz\u00edtett bel\u00fclr\u0151l.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Okolsz mindenkit. V\u00e1daskodsz, fogadkozol hogy soha t\u00f6bbet. Hogy ezt nem akarod \u00fajra \u00e1t\u00e9lni, hogy el\u00e9g volt. D\u00fch\u00f6ngsz \u00e9s \u0151rj\u00f6ngsz, \u00e9s bele\u0151r\u00fclsz abba, ami van. Abba amit v\u00e1lasztott\u00e1l, ami m\u00e1sk\u00e9pp nem is lehetne. Elmenek\u00fclt\u00e9l a val\u00f3s\u00e1g el\u0151l, egy ill\u00fazi\u00f3ba, egy \u00e1lomba. D\u00e9delgetted, \u00e1polgattad, bec\u00e9zted. A ti\u00e9d volt, mert te teremtetted. Kifestetted aranysz\u00edn\u0171 fest\u00e9kkel, feld\u00edsz\u00edtetted \u00e9s csak \u00e1mult\u00e1l, hogy lehet valami ennyire t\u00f6k\u00e9letes, ennyire sz\u00e9p. Belesz\u00e9d\u00fclt\u00e9l \u00e9s m\u00e1r nem tudtad megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni a k\u00e9t vil\u00e1got. M\u00e1r nem tudtad melyik az igazi, \u00e9s melyik ami csak a fejedben l\u00e9tezik. Vakk\u00e1 v\u00e1lt\u00e1l \u00e9s s\u00fckett\u00e9. \u00c9s mikor pillanatokra fel\u00e9bredt\u00e9l, mikor pillanatokra r\u00e1eszm\u00e9lt\u00e9l hogy hol is vagy, rohant\u00e1l vissza mert nem akart\u00e1l semmi m\u00e1st csak \u00e1lmodni tov\u00e1bb.<\/p>\r\n
Elvesztetted a kapcsolatod mindennel ami \u00e9l\u0151, mindennel ami k\u00f6r\u00fclvesz. Mindennel, ami van. T\u00fcrelmetlen lett\u00e9l, ideges, mert fogva tartottak a mostban, a l\u00e9tez\u0151ben. \u00c9s nem b\u00edrtad elviselni a kontrasztot. Val\u00f3s \u00e1lmaid r\u00e9m\u00e1lmokk\u00e1 v\u00e1ltak lassan \u00e9s m\u00e1r f\u00e9lt\u00e9l lehunyni a szemed. Kimer\u00fclt\u00e9l, de nem tudt\u00e1l pihenni, nem tudt\u00e1l felt\u00f6lt\u0151dni. \u00c9s h\u00fazott, h\u00fazott le az \u00f6rv\u00e9ny.<\/p>\r\n
\u00dclsz \u00fcresen de tiszt\u00e1n. A k\u00f6d sz\u00e9tfoszlott.<\/p>\r\n
Lassan felismered a hangokat, amik sz\u00f3l\u00edtanak, amik h\u00edvnak, \u00e9s simogatnak. Szeretettel vesznek k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s \u00e1t\u00f6lelnek. Nem r\u00f3j\u00e1k fel neked mit tett\u00e9l, nem r\u00f3j\u00e1k fel a k\u00f6nnyeidet, a veszeked\u00e9seket. Csak \u00f6r\u00fclnek hogy v\u00e9gre \u00fajra itt vagy, szel\u00edden, kedvesen, hogy vel\u00fck vagy \u2013 kicsit megt\u00f6rten de vel\u00fck- \u00e9s k\u00e9pes vagy figyelni r\u00e1juk.<\/p>\r\n
Lassan \u00e9szreveszed a napot az \u00e9gen, a felh\u0151ket, a f\u00e1kat, a f\u0171t, a vir\u00e1gokat. Lassan \u00e9szreveszed az elsuhan\u00f3 aut\u00f3kat, az embereket az utc\u00e1n. \u00a0Lassan \u00e9szreveszed a sz\u00edneket, a pirosat, a z\u00f6ldet, a k\u00e9ket \u00e9s hogy igen, van fekete is. Lassan \u00e9szreveszed hogy l\u00e9legzel, hogy m\u0171k\u00f6dsz. Lassan \u00e9szreveszed hogy vannak m\u00e1s \u00e9rz\u00e9seid is a f\u00e1jdalmon k\u00edv\u00fcl. Lassan. Nagyon, nagyon, nagyon lassan. Lassan \u00e9szreveszed, hogy elmosolyodt\u00e1l a mad\u00e1rcsicserg\u00e9sre, hogy nevett\u00e9l egy viccen, hogy meghallgatt\u00e1l egy t\u00f6rt\u00e9netet \u00e9s az meg\u00e9rintett. Lassan \u00e9szreveszed, hogy bele tudsz mer\u00fclni egy-egy tev\u00e9kenys\u00e9gbe, \u00e1t tudod magad adni neki. Hogy \u00fagy olvasol hogy nem csak a sz\u00e1d mozog hanem felfogod a szavak \u00e9rtelm\u00e9t. \u00c9s ahogy fedezed fel a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted l\u00e9v\u0151 vil\u00e1got, milim\u00e9terr\u0151l milim\u00e9terre, lassan m\u00e1r nem akarsz m\u00e1st, csak azt, ami van. Elfogadni, befogadni. Mert minden m\u00e1s hazugs\u00e1g, ill\u00fazi\u00f3.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/csetlekbotlok.cafeblog.hu\/files\/2019\/09\/delibab2-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}