Kicsit megterhelő volt az elmúlt hat év, és az utóbbi pár nap már nem tudtam tovább csinálni. Bemondtam az unalmast. Leállt a rendszer, kész, feladtam. Hagyjuk most, hogy nyolc óra munka, közben leadsz pár óra anyagot – mert az otthon tanulás önállóan egyelőre még ismeretlen fogalom -, most végre használhatom a diplomámat is, és koncentrálj, és főzz, és nyomod reggel 6tól este fél 10ig, és csak akkor van csend, és… Nem sorolom. Akinek kisgyereke van, aki iskolás, és van tesó is, és fiúk, és még mázlista is, mert van munkája (ezért tényleg, de tényleg KÖSZÖNÖM), az pontosan tudja, hogyan zajlanak ezek a napok. Aki meg más körülmények között él, nos annak sem könnyebb egy centiméterrel sem, ebben egészen biztos vagyok. Csak éppen nem jobbról, hanem balról szemléli az eseményeket.
De ez már tényleg csak a végső rúgás volt. Ahogy Odinszörny mondja az Így neveld a Sárkányod 12. részében (Olvassatok meséket!!!), „ha azt hiszed, hogy ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hát nagyon tévedsz”. De lehet, hogy ezt a narrátor mondja, aki III. Hablaty Harákoló Harald.
Szombat. Három gyerkőc. Én már csak vonszoltam magam, pedig amúgy egyáltalán nem lett volna semmivel durvább (na jó, kicsivel) a hét, mint egy bármelyik másik. Mégis… összejött minden. Inkább lelki síkon. Amikor érzed, ez már nem az ébredező vulkán, hanem már egy ideje folyik a láva az oldaladon. (Nőknél milyen jó hasonlat ez! Zárójel bezárva, túl vizuális vagyok. Aki nem, annak nem magyarázom el 
) Szóval, lépek egyet, pityereg-pityereg, okom nincs, csak kimerültem. Megfőztem a kaját, átjön végül apa is és a párja, most mindenki összefog, és egymást toljuk előre, mert csak így megy. Ebéd után, kár, hogy nincs erre valami jó kis szó, úgyhogy jobb híján legyen: sógornő. Apa meg hagy maradjon apa, mert „a volt férjem” az annyira hosszú és körülményes, hogy brrrr. Olyan, mintha a fél életemet el kéne regélni hozzá kiegészítőként. A volt férjem barátnője, kezdeném a mondatot, és ez pont úgy hangzik, mint egy Brazil szappanoperában a szereplők neve, pl. Maria Luisa Isabella Anabel de la Fonta. Tehát ebéd után Maria Luisa I.A. de la Fonta elaltatja a kisfiamat, aki a lábamnál fekszik a kanapén – rám mérges a gyerek, megint rosszfát tettem a tűzre -, és innentől kezdve már nem sokat érzékelek a világból. Feladom. Két óra múlva, mikor magamhoz térek, bemegyek a gyerekszobába, ott van Juan Pedro de la Gonza a két naggyal, és valamit mesél nekik. A suszter kis manója pedig elpakolt pár dolgot, hogy legalább be lehessen lépni és ne essek hasra a lovakban, meg duplóban, meg plüssökben, meg ki tudja még miben. Abban a pillanatban csak egyet érzek: HÁLA. És akármi volt, akárhogy volt, ilyenkor azt hiszem hihetetlen mázlista vagyok, hogy 1. olyan ember Alvarez, amilyen 2. olyan ember Doña Rosa, amilyen.
Vasárnap. Fél napra kimenőt kaptam. Tegnap után úgy vélték a felnőttek, hogy anya nem bírja a strapát. És nem, tényleg nem. Azt hiszem körülbelül egy-két hét teljes elvonulás kéne ahhoz, hogy regenerálódjam. De csak éjszakáim vannak erre. Átmentünk ebédre, a nagyobbik lelkesen beállt palacsintát dobálni (mindegyik a tepsiben landolt, megfordítva, ahogy azt kell), majd miután megettünk mindent, hazajöttem azzal a tervvel, hogy én akkor most aktívan fogok pihenni: puzzlezom. Ha valami, akkor EZ kikapcsol. Még az olvasásnál is jobban. Ebből az lett, hogy háromtól négyig a KRÉTA rendszerben próbáltam megfejteni, mennyire is maradtunk le a tanulásban (eléggé bár simán behozható egy nap alatt, valahogy nem megy a húsz helyről áramló infó, meg hogy énekből is lecke van, már bocsi, de ez kit érdekel?), valamint életet leheltem a gépbe (kiderült, ha jól nyomom az F8-at akkor csökkentett üzemmódban hajlandó elindulni). És máris hat óra… Ennyit a játékról, mindjárt vége a napnak. Jó lenne valami értelmeset is csinálni, valamit, ami feltölt, de már ragadnak le a szemeim, és szinte a nyál is kifolyik a számon, úgy alszom a következő 180 percben. Totál K.O. Szerintem jövő hétvégére hagyom a kirakóst. Ha van olyan mondás, hogy ember tervez, Isten végez, akkor legyen olyan is, hogy ember tervez, szervezet diktál. Nem rímel! Holnapra kitalálok valami jobbat.
Mi a mese tanulsága? Mert nyilván kell, hogy valami értelme is legyen ennek a szösszenetnek… Nem is tudom. Talán, hogy néha úgy érzed minden fos, (igazad van!) és kiderül, hogy pont így jó. Vagy, hogy nem minden válás dél-amerikai (becs szó, ez az utalás tök direkt volt). Vagy, bajban mutatkozik meg, kire számíthatsz. Vagy Vízkereszt, vagy amit akartok.
#COVID19elsőhete #anyakimerült #anagyalvás #asusztermanója #palacsinta #aPiliscsabaiALDIbanVan
FélkészPizzaszósszal #HFKakasosmf60oldalPbetü
Kommentek