Mikor kezdtünk úgy bánni azokkal, akik fontosak nekünk, vagy akiknek fontosak vagyunk, mint a TINDER-es matchekkel? Tegnap még minden oké, megosztom a lelkem is, ma már balra húz / delete. Nincs probléma, megyünk tovább. Kit érdekel? Nem harcolunk. Sem baratságért, sem szerelemért. Minek? Jön másik. Lesz jobb. Van jobb. Sok. Nem harcolunk semmiért és… Tovább »
Fekszem a padlón, könnyeim a fülembe csorognak. Has megfeszít, köldök behúz, kilégzés. Még tízet. Rá kéne koncentrálnom. Mélyizom. Gyerünk, tovább. Még egy könnycsepp. Hogy az a jó… verje meg! Menjen a fenébe, nem engem akar? Jó hát, akkor tudod mit…? Hirtelen kifogy a levegőm. Elfogy a dühöm. Csak egy hangot hallok. Egyszerűen és tisztán. Belőlem… Tovább »
Ültem a medenceparton. Sütött a nap, felettem a tökéletes kék ég, mellettem az erdő és hegyek. Idilli kép, idilli környezet. És folytak, csak folytak a könnyeim. Gyűlöltem magam. Gyűlöltem, hogy ezt tettem magammal, hogy hagytam hogy megalázzanak újra és újra, hogy kirekesszenek, kihasználjanak, lenyomjanak, elvegyék a testem, megnyomorítsák a lelkem. Éveken át. Kapcsolatokon át. Gyűlöltem magam,… Tovább »
Éltünk csendesen, ő meg én. Mindenünk megvolt. Volt mit enni, volt hol aludni. Béke volt. Mégsem volt elég. Mert sose elég. Soha, semmi sem elég. Olyan szépek azok az almák. Csak egy falat. És mindent tudni fogunk. És ahogy bevillant ez a gondolat, valami történt. Furcsa, szokatlan érzések támadtak bennem. Először sóvárgás. Majd düh. Harag…. Tovább »
