Csak barátok

Hányra jössz?

7 körül az jó?

Persze 🙂 Császármorzsa?

🙂 🙂  Nézzünk valami filmet?

Vettem pop-cornt. 🙂

Azt mondják a hétköznapok unalmasak. Szürkék. Megszokjuk egymást. Minden rutinná válik. A közös tévézés, a beszélgetéseink, a mozdulat mikor lefekszünk aludni és összebújunk. 

Imádtam minden percét. Imádtam hogy tudom mire számíthatok. Imádtam a csókjának ismerős ízét. Otthon íze volt. Puha és meleg. 

Imádtam hogy kialakultak szokásaink.  Hogy minden flottul és könnyedén működik. Hogy tudom mire gondol, hogy látom mit érez. 

Imádtam, de…

Milyen napod volt? 

Abszurd a kérdés. Milyen lett volna? Nélküle telt. Ez is. Az előző is. Leszakították a kezem. 

Kiváló. 

Csak ülünk egymás mellett, isszuk a fröccsöt és szívjuk a cigit. Míg mesél és két poén között belémvágja a kést, arra gondolok hogy mi a fenének jöttem el? 

Egy fasz vagy, ugye tudod?

Szorosan öleljük egymást. Elfogadom. Elfogadom olyannak amilyen. Elfogadom a tévedéseit. Elfogadom a hibáit amiket az orrom előtt követ el és amiket meg fog bánni. Elfogadom hogy össze van zavarodva. Hogy nem tudja mit akar. Nem érti. 

Úgy döntöttem a barátod maradok.