Van egy csomó “mert megérdemlem”-ekes mondat. De valahogy egyik sem tetszik. Olyan nagyképű, beképzelt. Számomra. Megérdemlem a legjobbat, megérdemlem ezt meg azt. Nem tudtom összeegyeztetni a személyiségemmel. Miért? Miért érdemelném meg a legjobb pasit? A legjobb állást? Különleges bánásmódot? Mert jogom van hozzá? Vagy talán átlagon felüli vagyok?
Nem. Nem tartom magam egyedinek. A DNS láncomat kivéve. Olyan vagyok, mint bárki más.
De mégis… én is megérdemelném azt, hogy….
Végül megtaláltam azt a mondatot, ami úgy vélem illik hozzám, és amit magamévá tudok tenni (amit megalkottam). Egyszerű, fair. Tiszta.
Megérdemlem, hogy azt kapjam, amit adok.
És ezt persze ki lehet fejteni. Ha törődöm, akkor törődést, ha szeretek, akkor szeretetet, ha gondoskodom, akkor gondoskodást.
A karma eddig nem vált be. Lehet csak kis önbecsülés kell, hogy nyitva hagyjam az ajtót, és engedjem beáramolni a jót is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: