Összeomlás

Drága 3D mozi volt. Nem is volt igazán jó a film, a gyerekeknek is még korai. A kicsinek mindenképp.

Nem sok minden maradt meg belőle.

Utána a szédülés, és hogy összefolyik minden. Nem emlékszem a remegésre, és vagy arra hogy elesek. Nem emlékszem a gyerekeimre, akik kétségbeesetten kiálltják hogy anya, ne halj meg.

Az orvosi rendelőben tértem magamhoz. Illetve már jóval előbb. Azt mondják. Ott volt az ex-férjem is, akit a fiam azonnal értesített. Pedig még csak 8 éves.

Sokszor mondtam el ugyanazt. Állítólag. Például hogy hol parkoltam a kocsival. De alapvetően ezt is a fiam magyarázta el az apjának.

Nem tudom hogy megyünk nyaralni. Valahogy el kéne jutni a befizetett programokra. Leginább azért, mert nagy kaland.

De most orvostól-orvosig megyek, hogy megtudjam, van-e egyáltalán valami bajom, vagy csak a villódzás.

Ideges vagyok. Érzékeny. Mindenen felhúzom magam. És sírok. Megint elárasztottak azok a gondolatok, hogy a barátom miért nem…. De ezt inkább hagyjuk is.

Félek. Azt hiszem.

Furcsa, a környezetem milyen könnyen túllépett rajta. „Ja, igen, ezt ki is szokták írni, hogy lehet ilyen hatása. Én sem szeretem.” És már magáról beszél.

Egy MRI vizsgálat 40 000 Ft. EEG 15 000 Ft. Orvosi konzultáció 20 000 Ft. És még nincs vége. Hogy ezeket miért nem csinálták meg helyben a kórházban, az számomra rejtély. Sok tájékoztatást nem kaptam. „Hazamehet”. De hogy miért, hogyan, számíthatok-e még ilyenre? Élhetem úgy az életem, mint tegnap éltem?

És persze ott vannak a gyerekek. Az egyik nem beszél róla. A másik bújósabb. „Aludj ma velünk.” Kéri nap mint nap.

Egyedül érzem magam. Vágytam arra hogy majd lesz egy párom, és boldogan élünk míg meg nem halunk. És olyan közel van a cél, és … Nézem az Így neveld a sárkányodat 3-at és potyognak a könnyeim. „Anya, te miért sírsz mindig?” „Rájöttem, te a szerelem miatt sírsz.”

Nem tudom meddig leszek még türelmes. Meddig tudok még várni. Meddig tudok „szabályok mentén” szeretni. Meddig viselem el otthon az állandó veszekedést, verekedést (bár ebben nincs sok választási lehetőségem, maximum más nevelési módszereket kell alkalmaznom).

Lehet jobb lenne befejezni. Inkább eljárni sportolni, csinosnak lenni, magammal törődni nem a másikkal, meg hogy mindig tiszta lakás fogadja, és mindig legyen a hűtőben kedvére való, és támogatni őt, és törődni vele, és várni rá. Szarni bele, és önzőnek lenni. Ahogy azt sokan teszik. És valahogy ők azok akikért a csillagokat is lehoznák az égből. Hát csuda egy igazságos világ ez.