Megsüketülve

Nem hallom a hangodat. Ijesztőnek kéne lennie. Azt hiszem megsüketültem. Tegnap még zaj vett körül. Nem tudtam merre menjek, kit kövessek, kire figyeljek. Csak botorkáltam össze-vissza, anélkül hogy előrébb jutottam volna. Gyenge vagy. – Gúnyoltak. – Látod? Mások irányítanak. De ez kell neked, nem igaz? Igen. Gyenge voltam. Vagy nem is tudom. Nem bíztam magamban. Nem bíztam az érzéseimben.  A döntéseimben. Másokat kérdeztem, mit tegyek? Te jártál már erre? És mi van az út végén? Vannak akadályok? Szörnyek? És ha bajba kerülök? Ma csend van. Ha értenélek, azt hiszem, azt kérdeznéd, hogy nem félek-e? Egyedül maradtam. Körülöttem nyüzsgő némaság. Saját magukat fogva tartó rabszolgák. Nem ide tartozom. Megyek. Jöhetnél. Nem, nem félek. Nem én félek.