A pók

Szakmai kiránduláson voltunk külföldön. Egy olcsó kis szobát vettünk ki ketten egy kollégával. Első este, lefekvéshez készülődve elkezdtünk beszélgetni a pókokról. Mesélte, hogy araknofóbiás. Gyűlöli a pókokat, retteg tőlük. Kicsit storizgattunk még, hisz kell az adrenalin az alváshoz, majd kiment zuhanyozni.

Egyedül maradtam. Pakolásztam, ruhát hajtogattam, nézelődtem. Hirtelen megfagyott az ereimben a vér. Életem legundorítóbb, legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb pókját láttam meg, amint komótosan bemászik az ágyam melletti szekrénynél egy résbe.

Mivel igen jó fej vagyok, rögtön gondoltam, felajánlom a fekhelycserét, mert ha EZ éjjel rámugrik én tuti szörnyet halok. És még nem készültem fel a végre. Még túl fiatal vagyok. Fel kell nevelnem két gyereket. Meg kell találnom a szerelmet. Annyi minden vár rám, áááááá!

Mikor visszajött, töredelmesen bevallottam neki, hogy bizony a sorsot nem kerülhetjük el, ügyesen bevonzottunk egy pókot.

“És milyen?” Kérdezte csendesen.

“Hááát…” – Sütöttem le a szemem. – “Fekete. Vastag testű. Kis lábakkal.”

Elképzelte.

Természetesen totál bepánikoltunk. És persze pont most nincs itt egy férfi sem, aki megmenethetne minket, és elpusztíthatná a gonoszt. A közelben se porszívó, se egy hosszú rúd. Mégis mit csináljunk? Nem lehet pihenni azzal a tudattal, hogy egy szörnyeteg ólálkodik a szobában és bármikor a vesztünkre törhet. Meg kell hát ölnünk. Nekünk.

A terv gyorsan előállt. Ahogy két amazonhoz illik, szemöldökünk összehúzva, ajkunk enyhén nyitva, tekintetünkben vad elszántság, tüdőnk telve levegővel, teljes hadifelszerelésben, odaléptünk a szekrényhez és fegyverünkkel megcéloztuk a lyukat.

Nem tudom mennyi dezodort fújtunk be, de ha mi szédelegtünk tőle, mit érezhetett a pók? Nem sajnáltuk. Vártunk. Vártuk, hogy előmásszon rejtekhelyéről, ahol sunyiban gubbasztott, és mi lecsaphassunk rá.

Szerencsére a mosdó felőli utat választotta. Nem sietett. Fogtam egy polcot, és az élével kíméletlenül összenyomtam. Recsegett-ropogott ahogy szétpasszírozódott. Krecccccccccss. És már nem volt többé.

Lassan megnyugodtunk. Visszaállt a pulzusunk. Letöröltük az izzadság és a ránk fröccsenő vércseppeket, majd mély és békés álomba szenderedtünk.