csetlekbotlok

Én tényleg próbálom befejezni, de újra és úja előtör és „anya, hagyd már abba” és hisztizik már ő is, és igen, csak egy ölelés kéne most, de nincs. Kudarc, kudarc, kudarc. Semmiség, van ez így, mással is előfordul, mégis a menekülést láttam benne. Bennragadtam és nem tudok kijönni, mert van olyan hogy felelősség, és igen,… Tovább »

Miért zsaroljuk a másikat? Nyilván önérdekből, szeretnénk valamit elérni, és bármi áron is, de kiköveteljük a másiktól. Az ár nem számít. Lehet ez egy tárgy, lehet ez egy kötelék. Vedd meg, maradj velem. Elég jó céltáblája voltam az ilyen játszmáknak. Ha ellenálltam, jött a lelkiismeretfurdalás, én rossz gyerek vagyok, rossz barát, rossz társ, rossz anya…. Tovább »

Vajon mikor szereztük az első tüskét, mely azóta is minden egyes alkalommal, ha hasonló szituációba kerülünk, zsigeri reakciót vált ki? Mikor meghúzta a mögöttem ülő a copfomat az általános iskolában? És azóta utálok minden olyan nevű fiút? Vagy mikor a szomszéd srác elhívott sétálni, de valahogy elfelejtette, és másnap már azzal a magas, vékony, szőke… Tovább »

Vártam, hogy végre megszólaljon a kapucsengő. 7:55. 8-ra ígérte magát. Mindig pontos, tudtam, most is az lesz. Csak ültem az előszobában. Már nem volt kedvem semmibe se belekezdeni. Élveztem a türelmetlenség érzését. Mindjárt belép az ajtón, mindjárt itt lesz. – Hol voltál tegnap este? – szegezte nekem a kérdést. Csak néztem bambán. Mégis hol lettem… Tovább »

Tök normális csajnak nézett ki. Írtam hogy szimpatikus. Olyasmit válaszolt, hogy beszéljünk emailen, mert az oldalon nem tud, és hogy küldjek fényképet. Küldtem, bemutatkoztam. Én egy egyszerű ember vagyok, középiskolát végeztem. De nem szégyellem. Írtam vagy hat sort. Eltelt vagy négy nap, semmi válasz nem jött. Bepöccentem. Hát menjen az ilyen a picsába! Mit képzel… Tovább »

Vannak bizonyos mondatok, amelyek elhangzanak gyerekkorunkban csak úgy, mellékesen. És belénk égnek. Meghatározzák az önmagunkhoz való viszonyunkat. És a többieket, és a párkapcsolatainkat is. Azok a bizonyos mondatok, amik miatt sohasem érzed elég jónak, szépnek vagy vonzónak magad. Egészen addig, amíg egy szép napon kigyomlálod őket a fejedből.   Sok ilyen mondatom van. Éveken át… Tovább »

  Az egész onnan indult, hogy Marcinak szülnapja volt, és nem akart adni a testvérének a marcipánjából. Ő, aki maga a megtestesült önzetlenség, életében először önző volt. Magának akarta az egészet. Persze jött a lelki ráhatás, hogy “légy jó testvér”, aztán pedig a “rendben van, de akkor te se csodálkozz, ha Áron nem ad az… Tovább »

Mikor ismerőseimnél baba érkezik, mindig újra és újra átélem, nálunk hogyan is zaljott, zajlik ez a egész szülősdi. Mielőtt gyereket vállalnánk, legkésőbb a terhesség alatt, azt hisszük mindent tudunk. Tudjuk hogyan fejlődik a pocakban és azon kívül, melyik kórházban fogunk szülni,  mikor mehet először babaúszásra, mennyi adókedvezményt kapunk utána, talán azt is, hogy majd magánoviba… Tovább »

Az elmúlt négy évben három családtagot vesztettünk el. És a nagyobbik fiam még csak hat éves. Felnőttként talán a legnehezebb a születetés és a halál kérdéskörét elmagyarázni: az első zavarba ejtő tud lenni, a második pedig fájdalmas. De nem volt más lehetőségünk, muszáj volt róla beszélni. Nem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá, mit s mondhatnánk. Ateisták… Tovább »

Nem hallom a hangodat. Ijesztőnek kéne lennie. Azt hiszem megsüketültem. Tegnap még zaj vett körül. Nem tudtam merre menjek, kit kövessek, kire figyeljek. Csak botorkáltam össze-vissza, anélkül hogy előrébb jutottam volna. Gyenge vagy. – Gúnyoltak. – Látod? Mások irányítanak. De ez kell neked, nem igaz? Igen. Gyenge voltam. Vagy nem is tudom. Nem bíztam magamban…. Tovább »