Kicsit megterhelő volt az elmúlt hat év, és az utóbbi pár nap már nem tudtam tovább csinálni. Bemondtam az unalmast. Leállt a rendszer, kész, feladtam. Hagyjuk most, hogy nyolc óra munka, közben leadsz pár óra anyagot – mert az otthon tanulás önállóan egyelőre még ismeretlen fogalom -, most végre használhatom a diplomámat is, és koncentrálj,… Tovább »
Home office gyerkőcökkel
Kicsit megterhelő volt az elmúlt hat év, és az utóbbi pár nap már nem tudtam tovább csinálni. Bemondtam az unalmast. Leállt a rendszer, kész, feladtam. Hagyjuk most, hogy nyolc óra munka, közben leadsz pár óra anyagot – mert az otthon tanulás önállóan egyelőre még ismeretlen fogalom -, most végre használhatom a diplomámat is, és koncentrálj,… Tovább »
Nem vagyok egy gastroblogger, nem is venném el másnak a kenyerét, de… A tortilla mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Először is, két fajta tortillát különböztetünk meg. Egyik az a lapos, számomra meglehetősen ízetlen, tortilla de maíz, azaz kukorica kenyér. A másik pedig az, amin fél éven keresztül éltem Spanyolországban: tortilla de patata(s). Lényegében hagymás, krumplis rántotta….
Mondd, mitől félsz? Nemet mondani nem tudsz, igent pedig nem mersz. Csak mosolyogsz, olyan udvarias talán-ként. Pedig tudjuk, ez mit jelent. Érezlek. Nem kell szólnod sem. Nem kell itt lenned.Halogatod az elkerülhetetlent, amit a döntésed vonzott maga után. A felelősségvállalást. Majd lesz valahogy, gondolod. Talán, ha kicsit vagy is, meg kicsit nem, akkor fenntarthatod ezt az állapotot. Akkor…
Történet egy nőről, aki akár te is lehetnél. Válásról, gyereknevelésről, randizásokról. De leginkább az útról, önmagunk felé. Sírósan, nevetősen, humorral fűszerezve. Tartalomjegyzék Használati útmutató. 2 Előszó, amit ne ugorj át 3 Bevezető. 5 Szemelvények egy másik életből 7 Fojtogató kapcsolat 7 Ne is figyelj rám….. 8 Szex: volt, nincs. 10 Így válunk –…
Emlékszem, olyan tizenhét lehettem, de lehet, hogy tizenkilenc. Végtelenül magányos, állandóan szerelmes valakibe, és várva, remélve, hogy egyszer majd Ő is észrevesz, vagy valaki, már nem is számít, hogy ki, de olyan jó lenne átélni azt, amit a környezetemben rajtam kívül kábé mindenki átélt már. Csak szomorkodtam, búslakodtam, és persze jöttek a vigasztaló szavak, miszerint:…
Mi van, ha már nem tudok erős lenni? Ha már nem tudom megoldani? Egyedül… Ha kell a segitség, a támasz… Az ölelés. Ha már nem tudom megszerelni a szekrényt, és lyukat fúrni az ágyba, mert szétesett? Nem tudom, mert nem akarom! Nő akarok lenni, bújós és gyengéd. Nem tudom tovább csinálni egyedül… Nem tudok egy…
– Miért nem engeded már el? – Kérdezik.– Idióta, seggfej!– Tönkretesz! Leszív.Tudod mit? Képzeld, tudom! Mindegyiket! Felfogtam! Világos! Szépen sorba állítottam a tényeket, elöl a kicsik, hátul a nagyok. Összevont szemöldökkel végig mustráltam őket! Húzd ki magad! Lépj előre! Kettőt hátra. Szedett-vedett banda! Oszolj!Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy elmúlt, vége, game over. Sőt! Azzal is,…
Nem, én nem. Én nem játszmázom! Ugyan dehogy. Hisz felette állok az efféle dolgoknak. Már túlvagyok az ilyen badarságokon.Na, persze.Lehet gőggel járni-kelni, de valljuk már be, ha hülyék vagyunk.Ma én hülye voltam. Nagyon.A háttér viszonylag könnyedén összefoglalható.Éveken át elnyomás. Vagy megalkuvás? Valamelyik a kettő közül. Akaratgyengeség. Behódolás. Csupán attól függ, milyen, vagy kinek a szemszögéből…
Mérges voltam. Nagyon. Még mindig. És dühös és tele tüskékkel, és haragudtam RÁ, mert… Sok mindenért. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, mint szerettem volna, sőt, elég csúnyán. Számomra. 2019 első félévében lemerült az összes energiakészletem. + A tartalékok is. A második félévben pedig ripityára törtem. Igazából nagy baj nincs ezzel, mert hihetetlen sokat tanultam…